A


A
A
Ez kérem egy újmódi könyvszerű könyv. Azért csak "szerű" mert hiányzik belőle az, ami a rendes könyveknél természetes: a bensőséges testi kapcsolat. Meg azért is csak "szerű", mert monitoron nézhető, továbbá mert a könyveket írók meg szerzők szokták írni. Ezt meg én írtam pedig én nem vagyok egyik se. Egy előnye mégis csak van ennek a monitoros könyvolvasásnak. Ez pedig nem az olvasás, hanem a képnézegetés. A képek valahogy tetszetősebbek itt a saját fényük miatt, mint a nyomatokon ráeső fényben szemlélve.
A hangsúly a képeken van, a szöveg is csak azt szolgálja, ami kép.
Hogy miért készült ez a könyv?
Isten tudja. Kedvem volt elkészíteni.
Igazából csak képeket akartam mutatni egy-két mondatos megjegyzésekkel, aztán végül minden mondat vége behúzott egy másikat. Hát valahogy így... Se vége, se hossza.

A
A

Tudnivaló:
1. A leírás szövegei és képei a szerző tulajdonát képezik, és csak az engedélyével másolhatók ill. használhatók fel bármilyen célra.
2. Ajánlott felbontás: 1024×768

A

A

1. Főoldal
2. Kerti tó
3. Vizes
4. Mezei
5. Mezei +
6. Bokeh
7. Füvész
8. Elő-utó
9. Madarak
10.Városi
11.Vége

Csak egy szóra... kérem...

...no nem azért, mintha valamilyen különleges okosságokkal gazdagodhatnának itt. A helyzet úgy áll, hogy ennek az oldalnak az elolvasása nem is igazán Önöknek fontos, hanem nekem. Egyszerűen csak azért, hogy összemelegedjünk egy kicsit. Tudják, a képeimmel intim viszonyban állok, és nem szeretnék belső dolgaimról vadidegen emberekkel beszélgetni. Ugye megértik ezt?

Mellékesen megjegyezem, hogy ha kicsit is nem voltak szerencsések, akkor ezért a könyvért - bármilyen haszontalan is - mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, vagyis Önök ezt az oldalt is megvásárolták a borítóval együtt. Miért ne olvasnák el: joguk van hozzá! Talán nem bánják, hogy egy kicsit könnyedebb hangnemben szólok Önökhöz, mint ahogy az illene egy ilyen "komoly" témában. Az ünneplő ruhámat most a szekrényben hagytam. Munkaruhás, de derűs hétköznapokról lesz szó.

Jó, de hát azért ez egy oktató célzatú könyv, ugye? A világért sem az! Nem vagyok sem hivatásos fotós, sem a dolgoknak elismert tudója, akinek az illusztrált meséiből valamit is hivatalosan mértékadónak lehetne tekinteni. Hát akkor? Hát akkor csak úgy egyszerűen, közvetlen emberi hangon mondom a magamét, ami eszembe jut a fényképezésről, meg a képekről. Nem katedráról - csak úgy mintha egymás mellett ülnénk a kanapén.

Kiállításokon, mások képeinek nézegetésekor gyakran felötlött bennem a kérdés: hogyan készülhetett ez, vagy az a kép, milyen hangulatban volt a fotós, hogyan került oda, ahol volt, kereste-e a témát vagy csak úgy találta stb. Nos itt ilyesmiről is lesz szó: meg az eszközökről, meg a hozzáállásomról, meg ilyesmiről, de nem elsősorban a technikai, hanem a humán oldalról megközelítve. Ja, hát persze, majd el felejtem mondani: képeket is mutatnék.

Most pedig magamról...
Műkedvelő fotós vagyok, ezért sokat ne várjanak tőlem. A korom nem túl érdekes, ezért itt csak annyit jegyzek meg szíves engedelmükkel, hogy ha hátat fordítanék az időnek, akkor rengeteg múlt-évet látnék, ahogy kedélyesen állnak libasorban egészen addig, amíg a sor be nem fordul a sarkon.

Akkor kezdtem el fényképezni, amikor megkaptam az első fényképezőgépemet gyerekkoromban. Félő/féltő tisztelettel tanultam a használatát. Elbűvölt. Nem mindenkinek volt ám gépe és filmje is a géphez! Az első kisfilmes gépemhez már kaptam egy jó középiskolai tanárt is - Madas Lászlónak hívták -, aki lelkesen vezette a fotós szakkört - köszönet érte. Minden igyekezete ellenére azonban fotóművész nem lettem, mint ahogy zongorista sem, pedig - hadd dicsekedjek el vele - zongorázni is tanultam. Talán ennyi elég is, nem akarom túlmagyarázni a dolgokat. Ha volt türelmük idáig eljutni az olvasásban, már pedig eljutottak, akkor máris egy kicsit ismerősök vagyunk.

Köszönöm.
Ha szabad kérnem lapozzon egyet! Rendben?AAAAAAAAAAAAVissza a honlap kezdőoldalára