7. Füvészkert

Ezen az oldalon a Füvészkertbe látogatunk.
A Pál utcai fiúk (pontosabban a pirosingesek) füvészkertjéről van szó Budapesten a Ludovika szomszédságában.
Mára már az eredeti területének csak töredékén létezik, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertje.

Itt található a Viktória ház, ahova mindig szívesen ellátogatok. Trópusi klímát tartanak benne. Ha télidőben belépek, a szemüvegem menten bepárásodik, és a fotós eszközeimnek is jó hagyni legalább fél órát (de inkább többet) a táskában az akklimatizálódáshoz. Különben ők is úgy járnak, mint a szemüvegem.

Mint afféle botanikus kertben, itt leginkább növények vannak (meg látogatók).

Éppen ezt a virágot fényképeztem, amikor megállt mellettem egy ember. Elmondta, hogy Izraelből jött. Náluk is előfordul, és terjed ez a növény, de nem szeretik, mert erőszakos, és kiszorítja az őshonos fajokat. Egyébként egy nap alatt elvirágzik.

Nekem nem voltak ilyen előítéleteim és tapasztalataim úgyhogy romantikusabb légkört építettem köré, amikor a címet adtam.

Tessék megnézni!


7/1. A királykisasszony meg a három kérő


7/2. Viktoria Regia

A medencét még nem is említettem, pedig az is van itt a vízinövények számára. A legbüszkébbek egyike a híres-neves Viktoria Regia, a maga kisgyermeket is elbíró méteres leveleivel.

Na ezt még elmondom. Éppen egy csapat iskolás volt ott, akiknek egy szakértő vezető magyarázott. Ebből tudtam meg, hogy a növényt dél-Amerikában fedezték fel Európa számára. A helybelieknek - gondolom- már régen fel volt fedezve.

Azóta Európa-szerte építettek Viktória házakat (Viktória királynőről elnevezve a növényt is). Évelő növény a saját hazájában, de Európában sehogy sem tudják átteleltetni, hiába utánozzák le pontosan a hazai klíma- és fényviszonyokat. Ezért minden évben újraültetik, amit egy egy-éjszakás virágzással hálálnak meg. Neves esemény még ilyen neves intézményben is.

Képen valahogy nem sikerült nekem tetsző módon megörökítenem. Érdekes dolog ez. Vannak dolgok, amiket sehogysem tudok jól megfogni fényképen.

Azért itt mégis megmutatom kicsiben, nehogy azt mondják: nem is igaz, hogy ott voltam, és hogy láttam.



7/3. Összefonódás
Itt balra egy trópus-szülöttet látunk az esőerdőből.

Ugye első ránézésre felismerték, hogy ezek kígyók, aztán mindjárt rájöttek, hogy mégsem azok, vagy hogy hogyan is van ez?

Ez úgy volt, hogy egy hosszan lelógó növény ilyen kacsokat növesztett, és ezek összekapaszkodtak. A kacsok végei madárfejet formáztak. Érdekes látvány így nagyban, mert egyébként olyan 4-5 centisek voltak.


7/4. Egy kamaszlány álma
Félelmetes és egyben csodálatos élő szervezet lehet az esőerdő. Olyannak képzelem el, mint egy méhcsaládot. Zárt életközösség. Vezető nélkül is "mindeki" tudja a dolgát. Szoros az együttműködés. A tagok egymásból és egymásért élnek.

A jobb oldali (7/4-es) kép a címével együtt önmagáért beszél. Ugye ehhez a képhez kellett ez a cím? A látványon túlmenően értelmet is kapott a kép.

Néha teljesen érthetően, és talán hihetően elmondok valamit, (jelen esetben, hogy egy botanikus kertben növények vannak) és utána mindjárt meg is cáfolom. Így járunk a következő képpel is.

Ez ugyancsak a botanikus kertben készült, a Viktória házban, ahol a gondozók szándékai szerint alapjában növények találhatók. A trópusi környezetben azonban feltalálják magukat egyéb apró élőlények is; pókok, levéltetvek, legyecskék. A rovarevő növények számára ez létfontosságú is (lehet, hogy a legyeket ők tenyésztik?).

Szóval itt találkoztam egy kis ugrópókkal. Jött meglátogatni engem - a látogatót, ti. elég kíváncsi és barátkozó természetűek.
A kattintás után ráugrott a kezemre, és nézett rám az összes szemével. Mivel még nincsenek pontosan kidolgozva az emberek és a pókok közötti társas érintkezés szabályai, és nem tudtam ennek megfelelően lekezelni a közeledését, ezért óvatosan visszarázogattam a szokott környezetébe, a nyálkás-algás medencefalra.


7/5. Szép itt nálam?


7/6. Félszúnyog
Ezen a képen egy fél lószúnyogot mutatok. Azért csak a felét, hogy jobban legyenek láthatók az alkatrészei.

Meg aztán ez nem olyan, mint a fél disznó, amelyik rögtön eldől, ha magára hagyják.

Remélem a kép így is megállja a helyét.

Egyébként a faj két pár szárnyából mára már csak az első pár maradt meg. A hátó pár elcsökevényesedett és egy pár nyeles bunkócskává alakult. Korábban úgy gondolták, hogy ezek egyensúlyozásra valók. Újabban kiderült, hogy a környezetet érzékelik vele, mivel a bunkós csapocskák tövében érzékelők vannak. Hogy mik vannak!

Könyvesboltban jártam, és kezembe akadt Attenborough könyve, amiből ezt kiolvastam.

A

Ezt a növénykét már mutattam, amikor a bokeh ügyet tárgyaltuk. Ott 6/4-es számot kapott. Ezen a képen viszont egészen más arcával találkozunk.

Az embereknek is különböző arcuk lehet: pl. más, ha kölcsönt kérnek, és megint más, ha tőlük kérnek kölcsönt. A színházi színpadok felett látható szomorú és nevető maszkok is ezt szimbolizálják. Növényünk azonban se nem vidám, se nem szomorú, legfeljebb az embereket derítheti fel.

Olvasom a Wikipédiában, hogy a "harmatfű" név a leveleken található fonalszerű mirigyszőrök (tentákulumok) által kiválasztott ragadós nedvre utal. Hihetően hangzik.

Ezek a kis növények a Viktória házban találhatók, de a fotózáshoz túl mélyen ülnek egy beton rekeszben. Egy cserepet kitettem a párkányra, hogy szemtől-szembe lássuk egymást. A látogatók megmosolyogtak az igyekezetemet látva. Lehet, hogy nem értették minek vesződök ezzel a távolról talán nem túl látványos élettársunkkal.

Hát kérem, akkor ezzel is megvolnánk. Haladjunk!
Van még dolgunk a világban ezen túlmenően is.


7/7. Harmatfű dicsfényben

Innen-onnan hallom fotósoktól, hogy mire jó az madarakat, apróságokat, lepkéket fényképezni. Tényleg mire jó? De kérdem én akkor mire jó árnyékokat, embereket, eseményeket, előadókat, tárgyakat meg minden mást fényképezni? És én miért inkább ilyeneket fényképezek? Az élet nagy kérdései.

Aztán nem értem miért mondják egyik-másik tájkép fotóra, azt hogy festői? Persze azért tudom. Nincs rá szavunk. Hiába készül ecset nélkül pusztán fényképezőgéppel, az akkor is festői.

Nem értem például, hogy miért fontos egyesek számára, hogy a fotó milyen technológiával készült: pontosabban miért értékesebb számukra az a kép, amelyhez nem használtak külső technológiákat, csak azt, ami a fényképezőgépben belül működik.
Festmények esetén a műértők, kritikusok gazdagon ecsetelik a festők ecsetkezelési technikáját. A fotónál miért nem értékelik a kész-kép előtt alkalmazott technikákat (erről külön is írok majd - mindjárt a következő oldalon).


Szóval most egy kis morgolódás jön - ha megyünk: Megyünk?Vissza a főoldalra